Útburkolatjelek és autonóm vezetési rendszerek

Az útburkolatjelek továbbra is kulcsfontosságúak lesznek minden típusú útmutató rendszerben, amint a vegyes szintű autonóm vezetés korába lépünk. Hogy miért is, elmagyarázza Robert N. Dingess, az amerikai székhelyű Mercer Strategic Alliance ügyvezető igazgatója és a globális útburkolatjel szövetség politikai igazgatója.
 
A helyesen telepített és jól karbantartott útburkolati jelek útmutatást nyújtanak a vezetőknek, a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Míg ma egy alapvető útbiztonsági eszközként szolgálnak, gyakran felteszik nekem azt a kérdést, hogy a jelölések továbbra is hasonló funkciót látnak-e el a géppel vezérelt rendszerek megjelenésével. Jelentős gépjárműipari sajtójelentések arról spekuláltak, hogy megérkezik az a nap, amikor már nem lesz szükségünk hagyományos forgalomirányító eszközökre (jelek, táblák, jelölések). Noha nehéz a technológiai fejlődés sebességével kapcsolatban találgatni, sokkal valószínűbb, hogy néhány kivételtől eltekintve, az úttestek 50 év múlva igencsak hasonlítanak a mai utakra.
Az útburkolati jelölések valóban fontosabbá válhatnak, mivel egyre több automatizált járműrendszer kerül alkalmazásra. Annak a teljes körű megértése, hogy miért áll fenn ez a helyzet, szükség van rövid áttekintésre az automata járműrendszerek meghatározása és működése módjáról. Az Autóipari Mérnökök Társasága (SAE) és az Egyesült Államok Közlekedési Minisztériuma nemrégiben kiadott öt automatizálási szintet leíró dokumentumokat. Ezek a szintek jobban meghatározzák mind az ember, mind a géprendszerek szerepét a járművek irányításában.
Az első szintű automatizálás a fokozott fékezés útján nyújt segítséget a vezetőnek, biztosítva a sávkövetést vagy a figyelmeztető jelzést, ha a jármű az útjelöléseken áthalad. A második szintű automatizálás integrálja ezeket a technológiákat egy emeltszintű sebességtartó automatika és irányító rendszerbe, amely a járművek útburkolati jelekkel történő irányítására irányul. Bizonyos második szintű rendszerek működhetnek úgy, hogy észlelik az elől haladó járművet és egyszerűen követik ugyanazt a haladási sávot. Az első és a második szinten a járművezetők felé elvárás, hogy figyelik a járművet, és biztosítják a rendszerek biztonságos működését. A Tesla™ S modell a második szintű automatizálás példája. Mivel ezek a járművek gyakran közvetlenül az útburkolati jelekkel lépnek kapcsolatba, a jelölések megfelelő felhordási és karbantartási gyakorlatai elengedhetetlenek. Az SAE és az AmerikaiKözúti és Közlekedési Tisztviselők Szövetsége (AASHTO) egy közös útburkolatjel specifikáció kidolgozásán dolgoznak, melynek célja a második szintű gépi látás technológiájának támogatása.
A második szinttől a harmadik szintű automatizálásra való áttérés nehézkes. Jelentős előrelépést igényel a politika, folyamatok és technológia terén. A legtöbb gyártó, aki a harmadik szintű automatizálást kívánja fejleszteni, olyan új lézer alapú technológiákat alkalmaz, mint a LiDAR, azzal a céllal, hogy 360 fokos "vizuális" látómezőt hozzanak létre. Mások azt remélik, hogy olyan digitális infrastrukturális térképeket dolgoznak ki, amelyek szkennelik és virtuálisan újraalkotják az utat. Néhányan arra törekszenek, hogy mindezen technológiák variációit egy redundáns kormányzási és irányítási rendszerek sorozatába kapcsolják össze. A harmadik szinten a vezető biztonságosan átengedheti a járműve vezetését az automatizált rendszernek. A rendszer figyelmeztetése esetén a gépjárművezetőknek át kell venni a jármű irányítását. Nem létezik olyan szabvány, amely szabályozná, hogy mennyi idő elegendő arra, hogy a vezető biztonságosan újra bekapcsolódjon a vezetésbe. Valószínű, hogy a harmadik szintű automatizált járműrendszerek kezdetben magasan ellenőrzött helyzetben kerülnek alkalmazásra (Bus Rapid Transit, fizetős utak). A negyedik szintű automatizált rendszer biztonságosan működik, csupán csak néhány környezet (hó, erős eső) kivételével. Miután a gépkocsivezető bekapcsolja azt, az automatizált rendszer a járművezető felügyelete nélkül működik. Az ötödik szintű automatizált rendszer nem igényel emberi interakciót.
Számos oka van annak, hogy úgy véljük, hogy az automatizálás szintjétől függetlenül az útburkolati jelölések megtartják jelentőségüket a közeljövőben. Először is, jelenleg nincs kereskedelmi forgalomban kapható 3-5-ös automatizált járműrendszer. Másodszorra, sok szakértő úgy véli, hogy az utak komplex jellege akár 50-75 évvel késlelteti a teljes ötödik szintű automatizálást. Harmadszorra pedig, függetlenül az automatizált rendszer előrehaladásának mértékétől, a jövő útfenntartó ügynökségei valószínűleg messze 2050-n túl is fenntartják az utakat az emberi, gépi és teljesen automatizált rendszerek forgalmának keveréke számára. Ebben a közös környezetben az útburkolati jelek jelentősége valószínűleg inkább megnő, mint lecsökken. A harmadik és a negyedik szintű automatizálás számára előnyös lesz az útburkolati jelölések fokozott használata, hogy biztonságosan navigálhassanak a rendszeresen problémás területeken, például a munkavégzési területeken. Sokkal valószínűbb, hogy a gépi látásrendszerek segítésére egyre nagyobb mértékben fogják használni a speciálisan kijelölt jelölési színeket, mint például a munkaterületeken narancssárga vagy a lila fizetős utakon. Míg a 21. századot az automatizált közlekedés korának tekinthetjük, várhatóan robusztus és virágzó piacot eredményez az útburkolati jelölések számára is.